Az egész úgy kezdődött…

2014-ben a férjem vett magának egy tükörreflexes fényképezőgépet.  Akkor még persze fogalmam sem volt róla, mit is jelent ez az fogalom.

Pár nap múlva megkérdeztem, kipróbálhatom-e? Az elkészült felvételtől leesett az állam: “homályos” volt a háttér! Ó, én tudok ilyen képet készíteni?

Akkor és ott valami történt. Elárasztott az érzés, hogy meg akarok tanulni fényképezni. Gyorsan el is végeztem egy online tanfolyamot, majd egy alapozó kurzust. Amikor megszületett a legkisebb gyermekem, nagy izgalommal készültem életem első újszülöttfotózására.

Hozzáteszem, a saját szülésemet is én fotóztam le, mivel hiába kérdezte a férjem, az orvos, a szülésznő, hogy hogyan kell élőképmódra váltani. Én mindig “kukucskálok”, szerintem életemben nem használtam élőképmódot, így rajtam kívül senki nem tudta használni a fényképezőgépet. Fájások közt pedig nemigen tudtunk a beállítások közt kutakodni. Mára ez már csak történelem…

Mivel ovis a legkisebb is, szerettem volna ismét munkába állni. Környezetem, barátaim, rokonaim ösztönzésére továbbképeztem magam, és elvégeztem a szükséges iskolát ahhoz, hogy fotográfusként dolgozhassak.

Nagy izgalommal állok elébe az új kihívásoknak, nagy örömmel és várakozással tölt el az “új életem”. – 2019. április

 

A régmúlt…

Volt ám élet(em) a fotózás előtt is… Még a múlt évezredben érettségiztem, aztán valahogy sosem voltam elégedett a tudásommal, bármiről is legyen szó. Tény, tanulni mindig is utáltam (miért, van, aki szeret?), de tudni valamit, érteni valamihez… azt mindig is nagyon szerettem! Így hát szereztem OKJ-s képesítéseket (PR- és marketing szakon), nyelvvizsgát – többet is (angol), 1 diplomát (PR szakértő), majd a sok-sok gyerek mellett még egyet (szakközgazdász marketing és kereskedelem szakon).

Nagyon hamar munkába álltam, egyből az érettségit követően, és munka mellett szereztem a különböző képesítéseimet.

3 évet az ország egyik legnagyobb olajcégénél dolgoztam. Később, ahogy szakképesítéseket szereztem, az ország akkor egyik legolvasottabb napilapjánál dolgoztam 7 évig: először mint kereskedelmi asszisztens, majd rövidesen, mint marketing menedzser. Egészen 2005-ig, amikor is más vizekre eveztem.

Miközben sorra születtek a gyerekeim, újabb diplomát szereztem, majd szakmai nyelvvizsgát. 2018-ban már a legkisebb is betöltötte a 3. évét, így egyre erősebb késztetést éreztem arra, hogy ismét munkába álljak. Barátaim, ismerőseim nagyon ösztökéltek arra, hogy álljak fotósnak. Hallgattam rájuk. Elvégeztem hát a munkához szükséges OKJ-s tanfolyamot. Kellett félév, hogy kiheverjem ennek fáradalmait, összegyűjtsem a bátorságomat, de 2019. áprilisában elérkeztem a nagy mérföldkőhöz: beindítottam az Impresszió Fotót.

Fogadjátok szeretettel munkáimat!

Vélemény, hozzászólás?